A teremint 1919-ben találta fel Léon Theremin (eredetileg: Lev Szergejevics Tyermen, Лев Сергеевич Термен) orosz fizikus. Egyedi abban a tekintetben, hogy ez az első olyan hangszer, amit pusztán gesztusokkal lehet megszólaltatni, anélkül, hogy a zenész magát a hangszert megérintené.

Felépítése egyszerű: két egymáshoz közeli rezgésszámra hangolt rádiófrekvenciás oszcillátor és egy antenna alkotja. Az egyik oszcillátor fix, 170 kHz-es frekvencián, a másik, amihez egy antenna csatlakozik, 168 és 170 kHz közötti, az antenna által hangolható frekvencián rezeg. A két jel interferenciája, a hallható hang frekvenciatartományába eső lebegése hozza létre az elektromos jelet, amely erősítőn keresztül jut a hangszórókhoz, zenei hangot eredményezve. Egy másik hasonló elven működő antenna a hangerő szabályozására szolgál.

A tereminen úgy lehet zenélni, hogy a zenész a kezeit mozgatja a két antenna körül, az egyikkel a hang frekvenciáját (magasságát), a másikkal amplitudóját (a hangerőt) szabályozza.

A teremin portamento, glissando, tremolo és vibrato effektusokat megvalósító hangzását gyakran a különleges, szürreális, „földönkívüli”, jelzőkkel illetik, főleg azért, mert a Spellbound, The Lost Weekend és a The Day the Earth Stood Still filmek zenéjében is ilyen hangvilágot hoztak létre vele. A teremint használták a 20. századi modern komolyzenében, valamint olyan népszerűbb műfajokban is mint a pop és a rock.

Más hangszerek, például az Ondes-Martenot hasonló elven működnek, de annál a hangszer billentyűzetét meg kell érinteni a hang előállításához.